Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1846 305 Ó jöszte, hadd öleljelek fel Hatalmas karjaimba; Röpülendő veled el — el, Hova? Hát hova máshova, mint a Halhatatlanság édenhonába! . . . Sármány ka. V. VISZONÓDA SÁRMÁNYKÁHOZ. Igaz? Való?! Tehát valóság??!! Megéneklél, avagy nem éneidéi meg engemet ? — Lantodra méltatáJ a picziny ökörszemet ! . . . Mi ez? mi büszkeség dagasztja keblem'! A dicsőségnek tömjénillata Minden porczikámon áthata, Ó üdv, ó ég, Egészen más valami levék Mint eddig valék! Te ... . ó Sármányka ! . . . . Bár egy csöpecskét Birnék mérhetlen óezeánjából Lángeszednek — — — Egy porszemecskét Gondolkodásod földgolyóbisából — — Egy szikraparányt Lángzó tüzéből művészetednek, Melly benned ég! — — Ah ! egy lehét csak a szellemszélarának, Melly tégedet Óriás gondolatról óriásgondolatra kerget! Csak egy mákszemnyit birnék Négy eleméből szellemed világának! . . . Mi boldog volnék! De igy! — — — Ugy!! Most már, — kimondom büszkén, szabadon, — Most mar én is - parány a szárnyasvilágban — Nagy vagyok és halhatatlan ! Arany kobzodnak rezge húrjain Zengett nevem, sphaerák bűhnnejain ! S a zengemény félistenné emelt! Petőfi-Könyvtár. XXIX—XXX. 20