Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1846 295 mik követeléseimet nem elégítik ki, miket, épen mert a' költő tehetségeit ismerem, ez uj kiadásban szivesen nélkülöznék: de bátran merem állítani, ez egész vastag kötetben nincs egy dal, melly nem lenne kezdettől'végig magyar, gondolatában, érzéseiben, minden szavában, a' költőnek hibái 's tökélyei mintegy nemzetiségünk kifolyásának látszanak; bámulhatjuk-e, ha, midőn dala a legfellengzőbben emelkedik, az egyszerűbb olvasó is könnyen követi reptét ? ha a' legpajkosabb tréfa, melly előtt a' finom műbíráló elborzadva aljasságról szól, senkit nem sért,'s a'kisebb művészi becsű munkák is legalább kedvesen hatnak majdnem mindenkire ? — Petőfi a' szó legszorosabb értelmében magyar költő, — 's ez az, mi valamint a' nagy hatásnak, mellyet müvei gyakoroltak, magyarázatul szolgál: úgy egyszersmind irodalmi érdemeinek legfőbbikét képezi. De honnan van, hogy a' kritikának egy része, melly nálunk dicséreteiben fukar lenni nem szokott, 's annyi nevet 's álnevet egekig emelt, a' közvéleménynyel épen Petőfire nézve egyenes ellentétben helyhezé magát? Egyes kitörések magyarázatát irigységben kereshetjük, melly, mint máshol, úgy az irodalomban is sok, egyébkint megfoghatatlan rejtélyeket megold ; de ez kritikánk Petőfi irányában követett eljárását még nem magyarázza meg, 's én hajlandó vagyok azt szint azon okban keresni, mellyben Petőfi népszerűségének alapját találom. Petőfi népszerű ű' közönségnél, mert magyar; nem népszerű kritikusaink nagyobb része előtt, mert kritikánk eddig minden müvet egészen idegen szempontból 's szabályok szerint itéle meg, miben egyszersmind azon csekély hatásnak, mellyet kritikánk eddig irodalmunkban gyakorolt, okát találjuk fel. Az ujabb irodalmak nagyrészint utánzással vevék kezdetöket. Talán az angol és spanyol irodalmakat kivéve hol mind az epicai, mind a' dramaticus költészetben több önállóságot találunk, a' többiek, majdnem kivétel nélkül,