Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1846 283 Petőfinél szinte az (alaki) jellemhez tartozik. A hang jóformán eltaláltatott: azonban a sok kicsinitő: Zigeunerlein, Rösselein, Wölklein, Vögelein, Zaubertöchterlein, Sternlein, Mütterlein, Kleines Zímmerlein, Weibchen, Táubchen stb Ízetlen édeskésséget ken e természetes ép hangokra, a miért, habár e végzetek, rím dolgában nagy könnyebbségére szolgáltak is fordítónak, kerülendők voltak. Igy némely összetételek, mint Sturmgewiegt (26. 1. a magyarban egyszerűen az mondatik a porszemről, hogy szélvész fuvatán röpül); és szépítő pótlások, mint pl. 30. 1. in des Herzens Gluth: szivembe; 39. 1.: Ich brauche nicht des glatten Sattels Tand: Nem szükséges a nyereg a hátán; 52. 1.: fliegt mit der )\igzr\ógluth dahin: az ifjúsággal elröpül, a népies jellemet, milyet maga fordítónk egyébiránt helyesen méltányol, eltörlik. De van hűtlenség, sőt értelmi félreértés is, néhány helyt. 22. 1. Wenn er überkommen, schicke weg den Gram, Zeuge ihm den bősen Weg, worauf er kam. A kinél van, igazítsa el a bút, Nehogy neki mutassuk meg, hol azt út. (Dínomdánom. Össz. költ. 122. 1.) A költö azt akarja elutasítani, ki a vig társaságban levén, búját el nem utasítja; a fordító a bút utasítja el. A lopott lóban (140. 1.) a betyárról mondatik: ő kegyelme már jó Messze jár; a fordító ezt a barna ló birtokosára érti: Schon der Herr des Braunén Ferne war (27. 1.) Mért nem születtem ezer év előtt czimü dalban (254. 1.) ez áll: Beh mondtam volna csataéneket, Versenyt rivalgót kürtjével Lehelnek, Melynek zugási mennydörgéseket Vadul kavargó örvényökbe nyelnek. Dux a Lehel kürtjéről mondottakat a költő énekére vonatkoztatja : Und war' der Donnerselbst mit meinem Lied erklungen, Dabei er sich verloren hátte (57. 1.)