Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1846 271 Egy magnak kellett itten eltévedni, Mit a teremtés első hajnalán Isten kezéből elragadt a sorsvész — Mert nem nyügzé le ezt az alkotó ész — S e magból lett egy villámoczean. Egy oczean, melly át zúg a világon, S mellynek szivében emberjog terem, Melly nem tűr bűnt és nem tűr balgaságot Égő pokollá gyújtja a világot, Ha győzni nem fog a jobb érzelem. O, üdvezellek a jogérzelemnek Nagy oczeanja, lángoló kebel! Melly az erényt hűn gyöngyödül ölelted S egy óriási szirtté felnevelted Az égi költészet szentségivel. S te költő ! kit e tenger istenévé Emeltenek fel a jobb végzetek, Hogy légy tűzoszlop az éj vándorának Teremts világot e népnek s honának : Milly üdvösség, hogy hozzád léphetek ! O, addj egy cseppet égő tengeredből, Melly óriásként lombol és teremt — Hadd adjak hangot a varázs igének: „Hódolni kell e kor szellemének, Véges ne korlátoljon végtelent!" Április 13. Honderű.. I. 15. sz. 301. lapon a Heti Szemle rovatban: „— De nem hiu ábránd-e művészetek pártolását követelni, várni, remélni ott, hol még olly csekély a szellemi tökélyesedés utáni vágy, miszerint egy olly nagy városban, mint Debreczen, egy népszerű költő munkájából három példányt vesznek meg. Ugyan hány példány kél el e szerint egy nem népszerű költő munkájából ? O Debreczen, Debreczen! nem hijába a te neved nagy falu! falu vagy, még annál roszabb, mert olt legalább nem keres az ember lelki műveltséget s igy nem is csalódik. — Ugyan hogy tud fönállni egy könyvkereskedő ezen áldott vidéken ? -