Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

252 Petőfi-Könyvtár czimü drámájára kritikát írni. Általában ön igen szeret kritizálni, pedig igazán semmit sem ért hozzá ; mert mindent rosznak találni nem mesterség. (Hol nem sok jó van, ott mindenesetre igen könnyű!) De a mi nagy Petőfinknek békét hagyhat ön. Mert Petőfi annyival magasabban áll minden kritika fölött, mint ön kritika alatt, minden kritikái mellett is. (Csodálatraméltó elmeél a megkülönböztetésben!) De ha e figyelmeztetés daczára mégis merészlené ön a nagy Petőfi drámáját csakugyan megbírálni, (Mit tesz e nevetséges kifejezés?! Mindennek, ki képes véleményét papírra tenni, eszméit megfelelő, érthető alakba önteni; joga is van, a nélkül, hogy arra még hivatalos engedelmet kellene kérnie, nézeteit leirni oly dolgok fölött, mellyek nyilvános ítélet alá vettetvék! .. . Tehát joga van kritizálni —) — tehát nyissa fel ön jobban szemeit, s tanulja megkülömböztetni a jót a rosztól, ne hagyja magát pártosságtól vakká pofoztatni, s kezdje végre valahára ezen egyetlen, legeredetibb magyar költőnek költői mélységét és genialitását fölfogni \

u A levélen sem kelet, sem aláírás nem volt. Igen erélyes, gondolám magamban, de a darabot mégis újra átolvasám, és edzém szellememet, s hegyezém füleimet, lélekzetem visszatartám, sőt csaknem szivem verését is elfojtám, hogy figyelmem mi se háborítsa; mert ismeretlen figyelmeztetőmnek nyilvános bizonyságát akarnám adni: mennyire képes vagyok az egyetlen, legeredetibb magyar költőnek költői mélységét föl- és megfogni. Petőfi előttem igen kedves lyricus — néha. Ha a nyers, zablátlan aljasságot magában fékezni tudja; ha kezével egy szerencsétlennek szerető szivére tappint, s érütését aggódva számlálja, és a lázbetegnek hő változásiról tudósit — akkor igen szeretem; illyenkor gyakran sikerül neki a szépség csigájában egy csép igazságot meritni föl a phantasia mérhetlen tengeréből; de mihelyt a néphez alászáll, és népszerű lenni erőködik: akkor mindjárt vad és féktelen lesz, lábaival tombol, sarkantyúit