Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

Petőfi Napjai: 1846 217 közé szorittatik, elxeszti isteni általánosságát, eladó kéjhölgygyé leszen, ki csak annak hódol, mihez saját érdeke csatolja, legyen bár ez anyagi, vagy csak eszmeérdek* mindegy ; azon előfeltételre jogosit: miszerint érzelmeit az ellenpárt szolgálatában ép olly készen fogná vesztegetni, ha ez neki több hasznot igérne, vagy ha a véletlen őt épen az utóbbi karjai közé dobta volna! Pártkodás végre elrabolja tőlünk a vérnyugalmat, s pártossá tesz bennünket. Rossz pártférfi volna, ki saját pártbelieinek hibáit ép olly élesen jelölné ki, mint elleneiéit. Neki tehát gyakran kötelessége mindent, még a legferdébb, képtelenebb, együgyübb dolgot is, sőt néha ollyat is, mi ellen saját józan esze, saját emberi érzelme föllázad, ha nem is magasztalni, de mégis helyben hagyni, vagy legalább elnézni. Szépirodalom, mellybe pártszellem csúszott be — előre nem haladhat. Ha ön, tisztelt barátom, például a Petőfi János vitézéhez írt vakonhizelgő előszót értené, fogalmat szerezhetne magának róla, mit nem tesz nálunk mindent a pártszellem. Petőfi e munkájáért az egekig magasztaltatik; mindenható teremtő erő tulajdoníttatik neki, munkája irodalmunk legnagyobb kincsei (?) közé számíttatik s mindez a legsuperlativusabb superlativusban! S ha most elmondom önnek egész egyszerűséggel e dicsőítés okát ?! — Mert Petőfi dolgozótársa volt János vitéz kiadójának lapjánál! . . , Petőfi jóbarátai s párthősei tán nem is olvasták János vitézt, s készek mégis mindenkit ököllel fenyegetni, ki talán azon őszinte véleményt bátorkodnék kimondani: hogy az egész népregén, kivéve a puszta leírását (20. I.) s a tündérországét (109. 1.) általában nincs semtni különös, de hogy e népregében sem lehet félreismerni a költő talentomát s hogy ő egykor bizonyosan kitűnőt lesz képes teremteni, ha ereje lesz magát az aljas kotteriák és vak pártosság nyűgeiből kiszabadítani. De mig Petőfi csak bizonyos pajtasok nyers ujjongásával fog gondolni, addig szelleme, gondolkodás mócji nem menekülend meg bizo-