Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

214 Petőfi-Könyvtár danáit, pajkos nyereséget felhasználják, — nem nemzeti költészet! — Ez kigunyolása a nemzeti költészetnek! Nem a' ezondra kell nekünk egyedül, de a' nemes sziv, melly ezen ezondra alatt ver! ,A nép belső szellemét vagyunk kötelesek kifürkészni 's emelni a művészet világába.' És ki tehetné ezt jobban náladnál ? Üdvözöllek azért szivem forró buzgalma szerint: hogy Erdélyt megutazni magad elébe tüzéd. Biztositlak: e' honból ismereteid nem fognak szegényül elválni. Hol Csokonay és Kazinczy szükségesnek tartották műgonddal utazni, 's mellyről Kisfaludy Sándor azt mondá: hogy itt tanult magyarul: e hon megutazása bizonyosan rád nézve sem fog érdek nélkül elveszni. Hozzon a' szerencse minélelőbb közünkbe. Erdély fiai és leányai örömmel várnak rád. — Deézsen oct. 18-dikán. Medgyes Lajos m. k." November 10. Honderű II. 19. szám. 361. lapon: Egy magyar lyricus. Irodalmi levelek Dr. Laube Henrikhez, Lipcsében. VII. János vitéz cz népregéjével költő egy lépést sem tőn sem előre, sem hátra. Elbeszéli benne Kukoricza Jancsi csodatetteit, kinek egy szép szőke szeretője van, kit szívtelen mostohaanyja kinoz, ki pedig — t. i. a mostohaanya — maga sem jobb a diákné vásznánál. Egy Iluskájávali gyöngéd téte á téte alkalmával megfeledkezik }ancsi urának juhairól, elveszt közülük néhányat, s természetesen szöknie kell ország-világ, hogy ura boszúja elől meneküljön Jancsi zsiványok közé kerül . . . Nem bolondság . . . Éjszaka, zsiványok, csákányok, pisztolyok . . . Ha jól megfontoljuk, ez nem tréfa dolog; De az én Jancsimnak helyén állt a szive, Azért is kozéjök nagy bátran belépe. Mint markos legény, „ki húszon is kitett", Jancsi a rablók romlása leszen, mert mindnyájokat megöli s aztán huszárok közé áll. Ezután elbeszéli költő, regeszerü, fonókai mese modorában, Kukoricza jancsi hőstetteit. Minden inkább,