Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

Petőfi Napjai: 1846 207 Az erő a költészetben csak ugy érvényes, ha kellem és báj köntösében lép föl. A liliom a mocsárnövények közt — liliom marad ugyan — de a nemes kertész vagy kifogja körülte irtani a roszszagu, piszkos növényeket — vagy pedig a gyöngéd fehér liliomot, az ártatlanság szelid virágát máshova ültetendi — hogy a természetbarát környezetének mephyticus bűze által édes élvezetében ne háborittassék. Egy mephisto, ki csak szurok és kén bűzt hozna az emberek közé, nem sokat használna. Maga az ördög is tartozik, ha becsületes társaságba lépni akar, szarvait és lólábait lehetségig eltakarni. Gondolnám, a költőnek mégis nemesebb hivatása van — neki pokol helyett mennybe kell bennünket vezetnie; s annyit meglehet, meg kell tennie, hogy a szurok és kénbűzt és lólábakat otthon hagyja. P. ez első gyűjteményében dús választéka létezik a legszebb költési anyagoknak: lángzó érzelem, ingerlékeny kedély, phantasia, reproductiv tehetség — de ez anyag nyersen s füzetlenül hever egy zavarhalmazban. Hiányzik a tisztult szellem, melly azokat egy szép, jótevő egésszé kösse. P. akkor még szép reményeket nyújtott a jövő iránt. De ő e reményeket — fájdalom ! meghiusitá. Azért-e, hogy mint journalista, a helyett, hogy magának több-több műveltséget szerzett volna — mindinkább beteges álképzettségbe sülyedett alá ? ! Első bizonysága volt tetemes hátramenetének a „Helység kalapácsavig hős költemény, melly a legtriviálabb nyerseségtől duzzadoz. A jellemek a legalsóbb söpredékből vévék ; nyelve legkeresettebb durvaságokkal tele ; ugy hogy illy minden poezis-nélküli, illy eszmeüres valami nem egyhamar jelent meg egy t56 lapnyi könyvecskében. Az alacsonan-komikai lehet ugyan költészet tárgya; de ezen alacsonan-komikainak minden aljasság nélkül kell elénk hozatnia. De hol elménczség és humor még csak mindennapi köntösükben sem — mint guny és szeszély vonulnak át a költeményen, ott igen nehezen esik az olvasónak mosolyra erőltetni ajkait Ha a költő, ki a burleszk-