Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

192 Petőfi-Könyvtár tőlem kéziratát. — Egyébiránt, noha a tizek némellyíkétől még most is birok egy pár kéziratot, mindazáltal ezeket kiadni ezentúl csak azért sem akarom, nehogy a köztük kötött szerződés erejét csak némileg is gyöngíteni akarni látassam. Pest, julius 5. 1846. Vahot Imre. lulius végén. Honi Irodalmi Hirdető. 4. év. 6. sz. 23. lapon „A Hóhér Kötele" s a „Felhők" hirdetése. Szeptember 5. Életképek. II. 10. sz. hátsó boritéklapon a „Mondani valónk" közt: „Szemere Pálnak Petőfy Sándorhoz irt nyilt levelét .. . jövő számunkban közlendjük." (Ez azonban csak a 12-ik számban jelent meg.) Szeptember 19. Életképek. II. 12. sz. 387. lapon: „— T. veteránirónk Szemere Pál, — mond a szerkesztő, következő nyilt választ küldött Petőfy (!) Sándorhoz : Nagyérdemű férfi, becsült barátom! Nem egyszer teszek szemrehányást magamnak a miatt, hogy oly sokáig késedelmeskedem felőled és lantászatod felől közönségünk előtt szólani — ha csak azt, a mit, és valamit is. Az az átkozott tulszerénység, való igaz nevezetével: gyávaság! De hiában. Sok év, s annál kevesebb erély! Pedig, legalább én ugy sejtem — versiróinkra nézve, néhányra tudniillik, fölvilágosító szövétnekecske gyanánt fognék szolgálhatni. Hiszen: ez a világosság egyszersmind égetne is. Igen. És ez épen a baj. A fiatal, s Veled egy vagy közel korú, félrabilag érzi magát Körüled, midőn előd-mimeléssel kezdé pályafutását ; holott Téged saját kebled örök ifjuságu Istene szólaltat meg, s gyermek — s legény — s férfiéveidből egyiránt. Tünemény, melly a világirodalom történetei között, a legszerényebben szólva bár: ritka és gyér; én hasonlót egyet sem tudok, egyre sem emlékezem. Az öregebbek ? Olvasám többeknek bírálatát. Boldog Isten ! . . . Köszönjék meg a jámborok, hogy káromkodás helyett ezen iróniái fölkiáltással hallgatok el. És hány lehet, sőt hány van, mint nem egyszer tapasz-