Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1846.

Petőfi Napjai: 1846 175 deniknek megvan a' maga közönsége, 's hogy mindeniknek tud élvezetet nyújtani, gazdagságra mutat. Egyébiránt senkisem vetheti szemére, hogy bárhol nemtelen, erkölcstelen, szolgai, 's igy valóban aljas érzelmeket énekelt volna, sőt szabadság és honszeretet, becsület, baráti és fiúi szeretet 's hűség zeng dalaiban. Legnagyobb érdeme, legdicsőbb tulajdona Petőfinek a nemzetiség 's népiesség, mellyre nézve Vörösmarty 's Czuczor mellett áll. Nálunk a' nemzeti elem sokáig idegen erők 's befolyások rabja volt, de hála a' nemzet Istenének, nem veszhetett ki egészen. Hosszabb száműzetés után ujabb időkben kezde ismét mutatkozni költészetünkben, s kezde a' nemzetellenes költészet hűtlenségének bűne kizáratni 's elpusztulni. Petőfi minden tárgyat azon jellemben fog fel, melly a' magyar nép lelkébe van oltva kitörülhetlenül; tárgyait, a megénekelt ugy eseményeket, mint érzelmeket a' nemzet kebeléből meriti, annak hajlama, iránya 's kifejlési foka szerint választja, annak kedvenczeit, hazáját, a' jó bort, a' társasági vigságot, a' hazafiúi fájdalmat, a kardot, ősidőt' csárdát, pusztát, becsületességet 's őszinteséget énekli meg ; ő a' nemzet kedélyéhez tud szólani; munkái tele vannak nemzete feldicsőitése vágyával; a' jót magasztalja, a' helytelent korholja, a' satyra ostorát is ez irányban forgatja; mit ő óhajt, esdekel, dalol: az a' hazának szól hazai módon, az mind szorosan nemzeti. Ha versei tárgya gyakran bor és leány is, ezekről is csak ugy szól, mint hazája hü fia, a' leányt csak ugy szereti, ha hazája hű leánya; a poharat hazáért 's a' haza jó fiaiért emeli. Ö tehát mindent elkövet, mit a' nemzetiség fogalma a költészetben megkíván. Végre nyelvére nézve is eleget tesz a' nemzetiség kivánatainak, kifejezéseit a' szerint választja 's alkotja, minden idegenszerűt elkerül, a nyelvvel ugy bánik, hogy ezt főleg született magyar méltányolhatja, 's hogy költeményei többnyire fordithatlanok. Metaphoráit, hasonlatait, szóval, költészetének minden diszitvényét s virágát kizárólag a' nemzeti életből, erkölcsökből, viszo-