Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1846 189 A múza és Fortuna régidőkben Egymásnak ellenségi lettenek; Azóta együtt, óva s bátorítva Még egy halandót sem vezettenek: Mélységbe sujt a legnagyobb szerencse, A por rabjának zárvák az egek ; A dalteremtő ég felé siet S lerázza mind a földi terheket. Ki festené a szívnek vad csatáit A bánat tengerét ez életen, — Ki festené, hogy mégis ön szivében Nyugalmas és bánattalan legyen ? Érezni kell elébb a sors hatalmát Aztán dalolni bájos-édesen: S akár mit mondjon az avattalan, A költő boldog, ha — boldogtalan. Boldogtalan valál! köszönd az égnek! Ki vagy választva milliók közül ! A képzeletnek tünde bájvidéki Neked jutottak osztályrészedül, Hogy andalogván rerkök szent homályán, Hol a költészet műhelye terül S az érzelem forrásai fakadnak, — Nekünk virágot szedj, babért magadnak. Bár átkokat szór a középszerűség Mindenre, a mi kebledből fakad, Bár gúny s irigység kisér is nyomodban És ellened rozsdás fegyvert ragad: Nevesd ki, vesd meg a törpék csoportját, A felfuvalkodt apróságokat, S a sors-kimérte ösvényen haladva, Ne keveredj a lármázó csapatba. Mi haszna megmérkőznöd illyenekkel ? Miért hizlaljad gyáva gőgjöket? Mig ők halálba dőlnek elfeledve, A halhatatlanság virul neked; — Azért ragadd az alkalmat hajánál, Ne vesztegesd a röpke perczeket, — Mig a magyar „Béranger" dalai Mindenki ajkán fognak hangzani.