Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 151 Munkácsy. Nyomtatásban, a müveit magyar hölgyek gyönyörködtetésére ! Csokonai. De már ugy csak sajnálni tudom az eltévedt elméket, mert az ifjú lángész első erőszakos kirohanásainak sokat meg lehet ugyan bocsátani, sőt nem is tartom valódilag ihletett kebelnek azt, melly néha-néha minden gátat le nem rombol, s vad tüzével nemcsak melegit, hanem pusztit is, és e tekintetben magamnak is nem egy bűnöm van; de azért annyira visszaélni mégsem szabad soha az isteni szikrával, hogy salakos tajtékkal undokitsa be a költészet virányait. Berzsenyi. És hol maradnak a birálók villámai ? Nincs már komoly magyar iró, ki az irodalom édene előtt az igazság lángpallosával őrködnék ? Munkácsy. Támadt ugyan egy pár szelíden gáncsoló szózat, de erre illy felelet kezde hangzani: ugassatok, hitvány ebek! és a szép czimeknek hossza-vége nem volt, s nem csoda azután, hogy a birálók elhallgattak. Berzsenyi. Sőt én azt mégis csodálom, mert épen erre kellett volna férfias komolysággal fölszólalniok, mert ön szavaiból azt kell következtetnem, hogy ezen álirányt a nemzeti költészetnek csakugyan nem mindennapi elme adhatá, melly azután seregét ébreszté föl a lelketlen utánzóknak. Hitem szerint ezen utóbbiakkal bajoskodni nem érdemes, mert mit az illyenek sárból összeraknak, azt saját vizenyősségök ismét elmossa; de az, ki az irodalom bármelly ágában ugy tud föllépni, hogy modora utánzókra talál, mindenesetre nagy szellemi tehetséget tanusit; kitől pedig ezt nem tagadhatni meg, attól nemcsak lehet, hanem kötelesség is reményleni, sőt várni, hogy meg fogja tanulni, mikép a durva soha nem lehet szép, és isteni szikrának teremtménye mindenkor csak szép és isteni lehet, s hogy nyerseségben eredetiséget, vagy épen magyarságot keresni, a költészet és nemzetiség szelleme ellen elkövetett és soha meg nem bocsátható bűnnek kell nyilvánítani. S ki ezt csak pillanatig is fontolóra veszi, bizonyosan meg fog győződni,