Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 149 Berzsenyi. Örvendek, ámbár megjegyzése kissé elkomoritott. Az én időmben egy-két valódi költő mindig buzgó pártoltatásra számolhatott a nagyok részéről, mivel pedig azóta mindenben előre haladott szép hazánk, tehát azt hittem, hogy ebben sem maradt el. Munkácsy. Hja, nem olly könnyű ez, mint önök gondolják. Most Magyarországban igen sok költő van, valódi nagy ember pedig rendkívül kevés, s ezeknek kisebb gondjuk is nagyobb a költészet pártolásánál, mert csak arra törekszenek, hogy saját érdemeik jutalmaztassanak. •Berzsenyi. E szerint tehát csak öntudattal kell beérniök ? Munkácsy. Igen, és szurokfüsttel, mit a fáklyák okoznak, mellyek világítása mellett néha zenével tiszteltetnek meg, olly szegények által, kik a fáklya árát szájoktól vonják meg! Gyakran arczképeik kinyomatnak, mivel a gazdagok is szeretik tudni, hogy mikép áll a költő bajusza ? de arra nem igen gondolnak, hogy van-é mit ennie! Azonban, én nem a költök szomorú sorsáról jöttem énekelni, hanem a magyar költészet bizonyos uj nemével kívántam önöket megismertetni, melly legújabban támadott. Berzsenyi (örömmel). Uj nem ? Csokonai. Halljuk! Munkácsy. Igen, melly „Tigris költészet" nevezetet nyert. Csokonai. Nem ismerem. Berzsenyi. Ezen arany táblákon nyoma sincs, ámbár minden jeles uj költemény rögtön megjelenik rajtok. Munkácsy. Elhiszem, mert azon tigris költeményeket nem lanton pöngetik, hanem dudán szorítják ki. Berzsenyi (csodálkozva). Dudán ? Csokonai. Beszéljen világosabban, hiszen nem tanitó ön. Munkácsy. Emlékezni fognak önök, hogy engem mindig zsiros poétának gúnyoltak, mivel életemben gyakran irtam töltött káposztáról és túrós csuszáról. A tigris költészet még ezen is túltesz. Berzsenyi. Lehetetlen !