Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)
1845.
Petőfi Napjai: 1845 145 A költemények e kötetkébea 1-XXXIX. sorszámmal jelentek meg és öt darabot kivéve, melyeket a Pesti Divatlap megelőzőleg szeptemberben közzé tett, a többi itt látott először napvilágot. Október 21. Pesti Hirlap. II. 559. sz. 267. lapon Fáncsy Lajos jelentése a nemzeti színház népszínmű pályázatáról, melynek egyik pályaműve „Az Obsitos" (Kovács Pál munkája) Petőfiből vett jeligével ellátva, jutalomban részesült. Október 23. Pesti Divatlap. II. 30. sz. 956. 1. Sorshúzás előtt. Október 23. Pesti Divatlap. II. 30. sz. 977. lapon „Irodalmi levelek Constancziához. III. (Menny és pokolNagy Ignácztól)" czimmel Szeverin (Szontagh Gusztáv) igy veri vissza Nagy Ignácznak Petőfi ellen irt pasquillját: „ígéretem szerint a „Menny és pokol" Il-ik füzetét is meg akarom kegyeddel ismertetni . . . A ll-dik czikk: Tigrisköltészet. Ebben Berzsenyi, Csokonay, Munkácsy és Petőfi van pellengére állítva. Az utóbbi kigunyolása, amennyiben verseinek erősebb kifejezései, sok tekintetben elferdítve, egy halomra gyüjtvék, még nem olly nagy bűn, miután a költő még él, s az illy sárdobálást könnyen lerázhatja magáról; azonban mondja meg kegyed, nem a legnagyobb tiszteletlenség, nem a legfrivolabb, nem a legaljasabb dolog-é olly jeles költőinket mint Berzsenyi és Csokonay, még haláluk után is bántani, piszkolni, és szentségtelen kezekkel turkálni nyugvó poraikban. Avagy nem satyra-e az Berzsenyire, őt ekkép beszéltetni : „Mi csak kínainkat sóhajthattuk el a gyászos magánynak, mikre csak rideg bérezek szomorú viszhangja válaszolt", (mig t. i. Vörösmarty most már olly magasztos dalokat is énekelhet, mint a Szózat). No lássa kegyed, hát van-e ennél az embernél szerencsétlenebb satyricus ! Berzsenyiről irni azt, ki a legmegrázóbb, leghatásosabb hazafiúi ódákat irá, s kinek magasztos költeményei, már a maga idejében is lelkesedést idéztek elő! — Végül Berzsenyi, miután N. I. egy okos szót sem adott szájába, komoly praeceptori hanPetőfi-Könyvtár. XXIX—XXX. 10