Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 129 13. 1. ,,'S netalántán arczodat Érette a' búnak könnye füröszté: Most már szemeid pilláin Az öröm könnyének Gyöngye ragyoghat." 37. 1. „Ketyegett hő szíve erősen Üdv-kéjek gyönyörétől." 40. 1. „Mondja ki szűz ajkad : A' reménység zöld koszorúja Övedze-e homlokomat, Vagy a' kétségbeesésnek Bunkós botja Üssön agyon ?" 54 — 55. 1. „Lemondani a' csatabajnak Hősi jutalmáról, A' dicsőség tölgykoszorujáról ?" 57. 1. „Az enyészet gyászlobogója Leng a' szomorú csatatéren ..." 'sat. 's e' két utolsó phrasist Bagarja czizmadia szájából hallja az ember! Hanem kár volna több időt vesztegetni illy csizióféle sületlenségekre ; mert nem egyebek azok garasos verseknél, noha nagynevű költője a „Falu kalapácsának" így kiált fel zársoraiban: „Te pedig, lantomnak húrja, pihenj! Nagy volt a' munka 's bevégzéd Emberül e' munkát;" hogy pedig semmi se hiányozzék e' népies hőskölteményből, hőseit költő kalodába szoríttatta csak, azonban saját babérait, nehogy az irigység különben elérvén azokat letépje, akasz ófára függesztette! Igy kiált fel t i. a' 66. 1. Magasan függendnek azok (babérai) Mint Zö d Marczi." Ám legyen kedve szerint; biráló azt hiszi, hogy valamint illy műnek irigyei a' n,agyar koliők között akadni nem fognak: úgy Petőfi néphőskölteményi babérai bízvást nyugodhatnak a' magasban Zöld Marczi mellett, mert olly Petőfi-Könyvtár. XXIX-XXX. 9