Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

118 Petőfi-Könyvtár csúfot űzni; iliy kifakadásokat magasztalni, annyit: mint a' műveltség, lélek- és szivképzettség helyett a' feslettségben találni izlést és élvet! — — Az ég ne adja, hogy a' szép őai magyar jellem Hlyekben akarja magát visszatükrözni, ne adja soha, hogy Árpád nemzetének eredeti ép lelke illyekben tudjon műélvet, műgyönyört találni! Hogy hasonló műszavak a' „Falu kalapácsáéban és „János vitéz"-ben sem hiányzanak — noha itt ritkábban fordulnak elő — az már csak abból is világos hogy Petőfi ezeket is 1844 —1845-ben írta; akkor t. í, mikor némelly úgynevezett jó barát öt és müveit hetedik égbe magasztalta fel nem kiméit tömjéné maszlagos füstjével. Petőfi ezen időszakbeli aesthetikai Ízlésének minőségét tanúsítja a' 123. lapon álló költeménye: Ebéd után. Ugy jól laktam, hogy még! . . . Egyet nyújtózom, és Aztán tied vagyok, Imádott heverés! Kölyök, pipát ide ... . Siess, a' nagyapád! Nincs rútabb valami, Mint az a' lomhasű^. Add erébb hát, ökör! Én nyúljak érte tán ? Nem elég tőlem, hogy Föltátom rá a szám ? — Istentelen legye! Ingerkedik velem .... Kergesd el ... a' kutya Ott ül a' fülemen. Disznó forró idő! . . . No semmi; legalább Ki olt kinn dolgozik, Nem hűti meg magát.