Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

112 Petőfi-Könyvtár d) Czipruslombok Etelka sírjáról. Irta Petőfi Sándor. Pest. Beimel József betűivel. 1845. Petőfi Sándor nevét és költeményeit sokan ismerik e' hazában. Ő kiválólag egyike azon fiatal íróinknak, kiknek kifogyhatatlan költői tüze lehetlen, hogy el ne áradjon mindenfelé, a' hol és merre magyar lakik. Munkái gyorsabban követték egymást, mint hogy nevének ismétlés általi elterjedése általános és sükeres nem lett volna; ő maga, szapora müvei miatt, inkább magasztalta'.ék bizonyos oldalról, semhogy a' közönségben kíváncsiság nem költetett volna iránta és művei iránt. Ö szorgalmasan és sokat irt, de szorgalmasan és sokszor dicsértetett is. Mindebből tehát természetes a következés, hogy Petőfi sokfelé és sokaktó/ dicséretesen ismertetik. Ezt figyelembe véve 's költeményes munkáit, kivált pedig ujabb költeményeit, gondosan 's műszemmel átolvasva önkényt támad a' gondolat, hogy Petőfi műveinek bírálása nem könnyű 's nem 's nem is kellemes feladat. Itt nemcsupán 'a „genus irritabile vatum" lebeghet biráló szeme előtt; itt maga a' specialitas aggályteljes lehet; mert Petőfi versei, mint mellyek, legalább korábbi időkben, általános tetszésben részesültek; s ő maga, mint ekkorig folytonos magasztalás tárgya, a' tömjéntől elmámoritva, a' dicsérések által elkényeztetve 's még a' csak nem-helyeslő Ítélet iránt is (mint már volt példa rá) elbizottan lenézövé tétetve, bírálója állását egyképen nehezítik. De mindez ne rettentsen engem vissza szándékomtól 's ne szándékom kivitelében az igaz ösvénytől. Petőfi, valamint kritikán alul, ugy azon fölül sem áll. Bíráló hite szerint, épen ő egyik legszomorúbb tanúsága annak: hová visznek a' műérdektől vezérlett kritika hiányában mindinkább lábrakapó pajtások túlzott magasztalásai? Petőfiből, hanálunkkellőtudományosczélu kritika létezik, legjelesb költőink egyike leendett; mig most, elkapatva az első sükertöl, a' helyett, hogy emelkednék, naponta alábbszáll a szép pályán, mellyre kétségtelen hivatással lépvén, legszebb jövővel kecsegteté a költészet barátait!