Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

104 Petőfi-Könyvtár ily sértegetéseknek a Divatlapon kivül, hol azokat találni már megszoktuk, még másutt is hely engedtetik. Valóban a magyar irodalom történetirója nem a legkedvezőbb rajzát kell hogy adja egykor a testületi szellemnek, melly — fájdalom, a magyar irókörben teljesen hiányzani látszik; szomorú képet kellend adni a kegyeletről, mellyel költői érdemek iránt viseltetik a jelen nemzedék, melly legtiszteltebb neveire sárt enged dobatni egy egyénről, ki nem méltó, hogy megoldja saruit ama férfiaknak, kik — szerencse mégis — sokkal magasabban állanak már az érdem és köztisztelet fénykörében, semhogy a por, mit illyes viczkándozók oda lenn a műveletlenség göröngyei közt felkavarnak, hozzájok fölhatni birna." Julius 31. Pesti Divatlap. II. 18. sz. 561 1. Búcsú Kunszentmiklóstól. Julius 31. Pesti Divatlap. II. 18. sz. 568. lapon az Életképek 4. számáról: „Uti jegyzetek. Petőfitől. Vége következik." Julius 31. Pesti Divatlap. II. 18. sz. 574. 1. Kunszentmiklós,*) nyárhó 23 (Petőfi megtiszteltetése.) Petőfi Sándor közkedvességü költőnk e napokban városunkat meglátogatá, s mi öt ölelő karokkal fogadánk s irántai szeretetünk jeléül, ifjak és korosabbak, ösztönszerűleg gyültünk össze kávéházunk egyik termébe, hova szállásáról közakarattal felkértük egy kis magyar barátságos lakoma elfogadására. Körünkben érezvén azon költőt, — kit ha kiképzelünk, a szárnyas pegazuson csillagok közt lovaglók sorából: a költészet jelen terén ollyan hiányt kénytelenitetünk tapasztalni, minőt a biblia szenvedne, ha abból Mózes öt könyvét kiszakitanók, — körünkben érezvén mondom őt, szilaj kedv — s határtalan örömre fakadtunk. — Az ebéd fölötti tömérdek áldomásivások szünet nélkül olvadtak össze, s egymást váltogaták. — Poharainkat fenékig üritők azokért, kik azt megérdemlik, s ittunk sok jeles ember egészségéért. — Táncz és zene közt megfoghatatlan gyorsasággal beköszöntött az alkony, és szokásból is ismét