Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

96 Petőfi-Könyvtár A szív legszebb szenvedélye Nőtt beléd: A színészet tündérföldjét Míveléd. S hrgyha még a hivatásod Erezed, A sz nészet angyalával Fogj kezet! Mert barátom, a színészet És a lant, Bűbájos két égi testvér Itt alant. S e két szellem egy kebelben Összefér, S mindkettőért dicsőség a Pályabér. Méltó társa valál Vahot Imrének, Az igazi magyar élet Hívének. Mert ha talán tirajtatok Állana, Meg Jupiter is atillát Hordana S a széles ég magyar divatLap volna, Mellyben honfidalt Szent Dávid Dalolna. Forrő napsugár lenne a Pi nnája, A holdvilág tintatartó, S tintája Piros hajnal, és betűk a Csillagok, Hogy hazánknak üdvét irna Altalok! . . . Barnává szövődött sorsod Tengerén, Élted egy kalandbélelte Kis regény. S igy tehát ha javasolnák Még neked : Hogy ne irj magadról annyi Éneket: A dalizlésben ne hallgass Senkire : Zengj szivednek eredeti Kedvire. — A poéta az istenek Komája, S egész ország szive hallgat Reája : Zengd tehát a népszabadság Énekét, Zengd a közjog s nemzetegység Szelle i ét. Zengj szerelmet, mellyet a hölgy Bája szul, Itt az édes kínos élet Üdvéül. Szeresd hamvában is azt a Kis leányt. Ki miatt most szerelemnek Gyasza bánt. Budaloddal repeszd meg a Kék eget, Hadd törjön át Etelkédhez Szellemed, S mert kevés ki élvehalva Hűn szeret, Hűn szeretni megtaníthat Éneked. Zengd továbbá a nngy alföld Síkjait, A tősgyökös népéletnek Titkait. S légyen lantod egyszermind kedv Forrása, S zengd, mi a magyar legősibb Szokása, S a borból, hogy meg ne ártson, Mint igyék, Mellyben a kedv lelkesítő Lángja ég. Ugy is sokszor hallottam azt Beszélni : Anakreon unokája Petőfi.