Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 75 Április 18. Századunk. 31. sz. 240. lapon Szeberényi „Leleplezések II." czímmel folytatja a 30-ík számban megkezdett czikksorozatát: Mi remek anticriticák gyártatnak a Pesti Divatlapban, azt a mult alkalommal elég bőven megmutattam. Mi történt ezután ? A legközelebbi számban „szerkesztői értesítés az Írókhoz" rovat alatt a Divatlap határtalan hatalmú sultánjának következő szavai olvashatók: *) „Szeberényi Lajosnak Petőfit dicsőítő epistolája nem levén ollyan, melly magát a szerzőt is megdicsőítené, ünnepélyesen visszautasittatik, kivált miután tapasztalni lehet, hogy némelly emberek úgynevezett (igaz!) barátjaikat szemben dicsérni, dlarcz alatt pedig gyalázni szokták." E néhány sorban a hány mondat, csaknem annyi hazugság, mit ez alkalommal bebizonyitandok. Lássuk egyenkint: „Szeberényi Lajosnak." Itt a főszerkesztő és lógósa egész haragjukat kívánták kiönteni árva fejemre, boszut akarván állni szigorú bírálatomért, ámbár akkor még nem tudhatták, hogy a bírálatnak szerzője én vagyok. Valóban ez legnemtelenebb, legaljasabb neme a boszunak, én nem hiszem, hogy a két hős e sorok olvasásánál ne legyen kénytelen fülig elpirulni. Vagy ti már annyira hozzá szoktatok, hogy az illy tettekért szégyelni nem bírjátok magatokat ? Azonban nem oda lőtt a két jó ur, hová czélzott; mert nekem néhány mulatságos perczet okoztak hasztalan erőködésükkel. Csak rajta, édes uraim! próbáljátok meg tehetetlenségetek érzetében törpe ereiteket! Tekintsünk végig a Divatlapon keletkezte óta mai napig: van-e hely, hol a visszautasított munka szerzőjét megnevezte volna ? Hiába takaróztok az igazság palástjával; mert részrehajlástok minden cselekedetetekből elárul. „Petőfit dicsőítő epistolája." Hohó! Ez már csak sok. *) Igenis a Divatlap szerkesztőjét, ámbár névtelenül közöltettek, de hiszen ő maga kinyilatkoztatá, hogy minden névtelen czikk az övé, s igy egyenesen csak <5 ellene kell fordítanom fegyveremet.