Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Kont Ignácz: Petőfi a francziáknál

62 Petőfi-Könyvtár hogy a franczia költészet a népies ihletet és hangot nagyban elhanyagolta, s hogy az 1840 után már kifáradt romanticismus helyébe a jól átérzett és megértett népies irány léphetne, ha nagy képviselőkre találna. Ezért tetszett neki — épp úgy, mint Petőfinek, — a Béranger múzsája, mely a Lamartine, Victor Hugo és de Vigny fenséges, de nagyon is aristokratikus Parnassusa alján a néphez szólt; ezért kereste az akkori európai, Francziaországban nagyon kevéssé ismeretes irodalmakban a népies irány képviselőit, hogy azok bemutatásával a költészet egy új forrására utaljon. Egyik verses kötetének (Adorations, 1855) előszavában ezt mondja a népies költészetről : „Le caractère général de cette poésie est d'être libre, spontanée, absolument involontaire. Il n'est question là ni d'invocation à la Muse, ni de conception réfléchie; le chant jaillit d'un fait ou d'une impression. C'est peut-être la poésie la plus excellente et la plus vraie." Ez véleményünk szerint oka nagy lelkesedésének Petőfi iránt. Thalès Bemard a magyar költőt a szó szoros értelmében imádta s az ő révén, némileg Kertbeny és Jámbor Pál segélyével, a magyar történettel és irodalmi fejlődéssel oly behatóan foglalkozott, mint előtte egy franczia sem a XIX. században. Roppant sokat írt. Müvei közt vannak lyrai költemények (

Adorations, 1855, Poésies nouvelles 1857, Poésies mystiques, 1858, Mélodies pastorales, 9 füzet, 1856—1871, Nouvelles Mélodies