Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Kont Ignácz: Petőfi a francziáknál

Petőfi a francziáknál 57 Csokonait, Kölcseyt, Berzsenyit és Vörösmartyt s azután Petőfire tér át, kinek életrajzi adatai közt adja néhány költeményének fordítását, írói jellemzését. „Egész előadása, — mondotta Salamon Ferencz, — tűzre és változatosságra nézve mintegy hü képe a mozgalmasságnak, melyet Petőfi élete mutat." Taillandier különösen dicséri Petőfi tájképeit és jóval a német kritikusok előtt kijelenti : „Une place lui est dûe parmi les maîtres de l'inspiration lyrique au dix-neuvième siècle, car les sentiments qu'il a glorifiés appartiennent à toutes les nations." Tehát nem csak mint specifikus magyar költőt dicséri, deanagyeurópailyrikusok közésorolja. Ez a czikk, egyes tévedései daczára

1) nagy hatást tett az akkor még az absolutismus nyűge alatt szenvedő Magyarországon. Salamon Ferencz még ugyanabban az évben (I860) hosszasan méltatta a Budapesti Szemlé-ben.

2) Taillandier maga !) Csak a következőket emiitjük : Petőfi születéshelyéül Félegyházát mondja (ez a hiba még az Ujfalvy-féle fordítás előszavában is áll) ; Chassin Kún-Szent-Miklóst vagy Szabadszállást emlit. Igaz, hogy csak az ujabb időkben állapították meg, hogy Kis-Kőrösön született. Petőfi a selmeczi Collégium „falain ugrott át", ami azt feltételezné, hogy bennlakó volt; mikor Selmeczet elhagyta 12 (16 helyett) éves volt ; azután az atyai házban maradt egy pár évig (hónapig) ; Sopron-ba a huszárok közé állt be ; vándorlásai közt Petőfi alakított egy szinésztársulatot ; a János vitéz-re vonatkozó túlzásokat már Salamon is felemiitette ; csárdás, (csárda helyett) többször. 2) L Irodalmi tanulmányok. I. 237. s köv. I.