Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Kont Ignácz: Petőfi a francziáknál

54 Petőfi-Könyvtár tanszékébe és 1868-ban rendes tanár lett. Röviddel az 1870-i háború előtt a közoktatásügyi minisztériumba mint főtitkár jutott államtanácsosi czímmel. A harmadik köztársaság első közoktatásügyi minisztere, Jules Simon, őt ebben az állásban megerősítette, de 1872-ben megvált hivatalától. A következő évben a franczia akadémia Gratry helyébe „a negyven halhatatlan" közé választotta. Taillandier roppant termékeny író volt, aki doktorátusi thesise (Scott Erigène et la philosophie scolastique) óta haláláig a legkülönfélébb, de főleg mégis külföldi irodalmi és történeti kérdésekkel foglalkozott. Müvei közt még most is közkézen forognak „ Histoire de la jeune Allemagne" (1849), „Etudes sur la Révuluton en Allemagne" (1852), „Allemagne et Russie' (1856), „La vie et les oeuvres de Lermontoff" (1856), „Histoire et philosophie religieuse' (1860), „Littérature étrangère : Ecrivains et poètes modernes" (1861), „La comtesse Albany" (1862) „Maurice de Saxe" (1865), „Bohême et Hongrie" (1869), „La Serbie" (1871), „Dix ans de l'histoire d'Allemagne" (1875), „Le général Philippe de Ségur" (1875), „Le roi Léopold et la reine Victoria (1878), „Boursault, sa vie et ses oeuvres" (1881). Ez a nagy tudományú, ékestollú író már 1851ben foglalkozott Petőfivel. Taillandier-nek ezen első dolgozata elkerülte a magyar bibliográfusok figyelmét, valószínűleg azért, mert egy irodalmi szemle keretében jelent meg a Revue des deux mondes