Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Vikár Béla: Petőfi az északi népeknél

Petőfi az északi népeknél 233 irodalomnak. Mert ő népköltö a szó legjobb értelmében. Senki sem markolt bele oly hatalmasan és teljesen, mint ő, a magyar néplélek érzésvilágába. Ö benne saját magára ismer a nép, ő bárki másnál jobban le tudott hatolni népének szive mélyéig, s innen az, hogy úgy fel tudta kelteni lángoló lelkesedését. Ö a magyar szellem legtisztább typusa. Verseiben vigad és zokog és zajong minden, ami ott a magyar népet mozgatja, ö ennek az inkarnacziója, nemzeti sajátosságainak megtestesülése. Az az őserő, mely a magyarokat ezer év küzdelmei közt fentartotta, árad az ő vérén át, s az a szilajság, melyet a harczias nép Ázsia mezeiről hozott vele, csap velünk szembe az ő dalaiból. Az égő honszerelem, amely mindig jellemezte Magyarország férfiait és nőit, lobog végig az ő lírájának minden versszakán." Nagyon becses vonás szerzőnk eme tanulmányában, hogy nem csupán magát Petőfit, hanem — bár röviden — mindazokat jellemzi, akiket Petőfire való irodalmi vagy másféle hatásuk szempontjából fölemiit : Csokonait, Vörösmartyt, Aranyt. Szendrey Júlia iránt nincs oly elnézéssel, mint ujabb irodalomtörténetünk. Itt leginkább Arany Ítélete után indul, melyet A honvéd özvegye czímű versében lát kifejezve. Elmondja ennek tartalmát s nem talál elég sú'yos szókat Júlia ujabb férjhezmenetelének szigorú megrovására. Végül ismerteti a Petőfi iránt magyarföldön élő kegyelet nyilvánulásait, a Petőfi-szobor történetét és az ünnepléseket,