Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Vikár Béla: Petőfi az északi népeknél

Petőfi az északi népeknél 215 Mind a kettő egyformán mellőzi az ismétlést, mely Petőfinél a versszakokat oly magyaros dalszerűséggel vezeti be : Esik, esik, esik — Az eső, az eső — Mennydörög, mennydörög. A kérdő alak ebben az utolsó versszakban közös mind a kettőnél. Az is, hogy mind a kettő az apára czéloz (der Alte — den Garnie) ; holott Petőfi nyilván az öregasszonyra, a leány anyjára gondol. „Öreged" leányról az anyát, fiúról az apát jelenti népünk nyelvén. 26. Den anden kjdrlighed. A „Sirba tették első szeretőmet" kezdetű dal fordítása. Mind a czímet (Második szerelem) mind a tartalmat, sőt még a versalakot is gyakori rossz szokásához hiven Kertbenytől veszi át fordítónk. (Id. h. 22. 1. „Zweite Liebe".) Világosan rámutat Kertbenyhez való viszonyára pl. a két utolsó sor; Thurah : Elskovs Morgenröde kommer atter, Natten viger, Og den biege Maane svinder, alt som Solen stiger. Kertbeny : Neue Lieb' kommt sonnenhaft! — Die Nacht entweicht, Aufwärts steigt die Sonne, und der Mond erbleicht. 27. Trylleriet. (Puszta föld ez, ahol most járok...) Kertbenynél Liebeslied czímen (Id. h. 133. 1.), szakaszokba nem osztva ; itt az eredetinek megfelelő strófás felosztásban, versalakban és tartalommal. Ez még szerencse, mert így legalább felismerhetjük Petőfi költeményét annyira, amennyire. Hogy azonban itt sem az eredetiből fordított, hanem