Lenkei Henrik - Kont Ignácz - Bartói Lajos - Kőrösi Albin - Vikár Béla - Vikár Vera: Petőfi könyvtár 27-28. Petőfi a világirodalomban (1911)

Kont Ignácz: Petőfi a francziáknál

Petőfi a francziáknál 101 Et s'il faut au vieux roi qui dort aux Invalides, Vieux fou qu'hier encore sa maîtresse battait, Quelques vers bien sentis, quelques hymnes splendides, Nous en laissons la gloire à monsieur Belmontet i

1) Juillet 1860. E költemény tetszett volna Petőfinek. Van benne ifjúi tűz, maró gúny és a republikánus eszmék oly nyilt és bátor kifejezése, melyet egy tizenkilencz éves deáknál ritkán találhattak a császárság fénykorában. De e bátorság Richard pályájára végzetes volt ; az Ecole normale supérieure-be, a tanárképzőbe, nem léphetett; visszavonult tehát atyai házába Patay-ba és ott az irodalomnak élt. Majd saját néven, majd álnéven tette közzé költeményeit (Victor Hugohoz, Maxime Du Camp-hoz) és irodalmi dolgozatait azokban a kis folyóiratokban, mint „La Jeune France", „Le Mouvement", „Le Travail", „La Voie nouvelle", melyek a Quartier Latin-ban a császárság politikáját megtámadták, de amelyek a czenzura miatt nagyon rövidéletüek voltak. Rövidéletű volt a költő maga is. Miután „La Mort de Caton", „Barra' és ,,Spartacus" cz. szép költeményeit és a Petőfiről szóló czikket megirta volt, egy mellbetegség husz éves korában véget vetett életének. Női ideálja a Théâtre Français hires színésznője Blanche Pierson volt, akinek több költeményt ajánlott. ') Egy nyomorult rimkovács, aki a császárság szolgálatában állt, és Jérôme temetésére egy nevetséges ódát irt.