Kéry Gyula szerk.: Petőfi könyvtár 26. A Petőfi-ház története és katalógusa (1911)

Katalógus - Kézirat- és nyomtatványterem

A Petőfi-ház katalógusa 103 időben ott dobogott a nemzet szivének egyik fele a nagykőrösi gimnázium szürke falai közt, ott, hol a nemzet virágát, mint féltett kincset, olyan kiváló tanárok ápol­gatták, mint Arany János, kinek előadásait áhítattal hallgatták tanítványai. Szilágyi Sándor, Arany tanártársa az ötvenes években titkon rejtegette Petőfi Sándornak, Emich Gusztáv kiadásában megjelent és az abszolút hatalom által elkobzott két kötet újabb költeményeit, melyekből abban az időben hazánkban alig egy-két példányt tudtak itt-ott meg­őrizni. Szilágyi a két kötetet e szavakkal mutatta meg Aranynak: — János, nagy kincset adok át neked. Petőfinek ezt a két kötet újabb költe­ményeit. Ennek ellenében tőled azt kívá­nom, hogy költeményeidet,melyeket világgá akarsz bocsátani, nyomatás előtt én ol­vassam először. A barátságos megegyezés megtörtént. Ezt megtudták a tanulók is, s ama fiúi bizodalom, mely abban az időben az ifjú­ságot tanáraihoz fűzte, bátorságot adott arra, hogy Lauko Károly és tanulótársa: Csurgay László elmenjenek Aranyhoz, megkérve, adná oda nekik záros határ­időre a nagybecsű két kötetet, hogy azt betüről-betüre, szórói-szóra, lapról-lapra hiven lemásolhassák. Arany, kinek ez a bizodalom láthatóan igen jól esett, elgon­dolkozott. Néhány pillanat múlva átadta nekik a két kötetet. — Fiaim, — úgymond, — nagy dolgot akartok művelni. Hát itt van írjátok lel

Next

/
Thumbnails
Contents