Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

96 Petőfi- Könyvtár versfüzeteivel erőszakot tett saját egyéniségén, hogy elméletekben kifejtett nézeteit gyakorlatilag is dokumentálja ; e dalok közt azonban csak elvétve akad egy-kettő, amely valóban egyéniségéből forrott volna ki. Az ő komolyan írt versei a már említett Tündérvilág-ban és a Pásztorórák czimű gyűjteményben

1) vannak, az előbbieknél ugyan jóval később kiadva; de részben már előbb, vagy a népiesekkel egyidejűleg megirva. íme tehát a Szelestey példája a legjobb bizonyíték azon óriási hatás mellett, melylyel Petőfi költészetének iránya a közszellemet befolyásolta. Mintha csak Orpheus kelt volna új életre benne; aki egyszer hallotta énekét, megbűvöltetett általa és nem tudott szabadulni varázsa alól. Hogy kisérthette volna meg ezt Szelestey, teljesen ellenkező alaptermészete daczára is, mikor az egyes szebb költemények hatásának annyira nem képes ellentállani, hogy például a Pásztorórák Ilda czimű költeményében Hugó V. Guitareja, a Kedves gyermekben a hires Heten vagyunk — s az Éji harezban Tompa egyik népregéje vannak már nem is utánozva, hanem valósággal plágizálva? És csakugyan, eredetiség dolgában költőnk nagyon eltörpül Lisznyay mellett, aki minden tévedései ellenére is mindig megőrzi individuálitását, míg Szelestey, a magyar költészet ujjáteremtési elméletének büszke mesPásztorórák. Irta Szelestey László. Pest. Emich Gusztáv. 1859.