Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)
IV. Petőfi és az 50-es évek költői
Pető fi-t anulmányok 93 fessen a népies dalok nagy mesterére: Petőfire. A harmadik már ismét a Szelestey-féle elméiet azon tételének alkalmazásával kapcsolatos, hogy a nemzeties költészet legyen ethnográfiája is a nemzetnek s ezen kívül általánosítsa a . jól gondolt" tájszavakat és „életet adjon" a nép jellemző kifejezéseinek. E közösen vallott elvekért csinál Lisznyay a Palócz dalokból egy versbeszedett tájszótárt és népszokások gyűjteményét. Sőt a minden áron újat írni akarás vágya nem egyszer saját elveinek túlhajtására is kényszeríti, amire nézve elégnek tartom fölhozni a CXXIII-ik palóczdal következő pár sorát: Tetetete tereskei tulipán! Pipipipi-piros piczi kis leány, Parádéros páros de sáros piros cziczi-czipellő van a lábán, Tarkabarka csecsebecse szoknya szotyog ripireperüpüroporopogó derekán, S hiblihubli himplihumpli legény lóg oldalán. — Lipilepelüpülopó-lopott csók, gyötrelem ! Libilebeliibülobo-lobogó szerelem Lobog a szívemen stb. IV. Előbb már láttuk, hogy Lisznyaynak a leghívebb fegyvertársa és az általa képviselt irány esztétikusa Szelestey László volt. Esztétikai nézetei azonban nem mindig olyanok valának, mint a minőkkel az új költői irány mellett lándzsát tör. A 40-es években például alig vehető észre köl-