Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

92 Petőfi- Könyvtár az 1854-iki Uj magyar museum 122-ik lapján.

1) Valóban, már-már attól lehetett félni, hogy „írni fogunk hatféle tájszóláson, s lassan-lassan elérünk oda, hol költői nyelvünk az irodalom keletkezte előtt állott". Csak azt nem értem, hogy e tévedések oly szabatos felsorolása után, a melyhez hozzáadni valamit már szinte lehetetlen: miként juthat a nagynevű kritikus azon következtetésre, hogy az ilyenekben is: „. . . a Petőfi gyöngéit látjuk utánoztatni" ? Kétségtelen, hogy ennek az iránynak, amelyet Gyulai ostoroz, Lisznyay a legmárkánsabb képviselője, vezére. Az ott felhozott hiányok és tévedések szintén reá, vagyis inkább a Palócz dalok-ra. illenek leginkább. Részemről azonban Petőfi-wtó/zzdst ezekben a költeményekben sem tudok fölfedezni ; sőt még csak ezekben látom igazán megerősítve azon korábbi föltevésemet, hogy t. i. ők, és első sorban Lisznyay: tovább fejleszteni és nem utánozni akarták Petőfit. Ezen, a népiesség terén okvetetlenül ujabbat teremteni-akarás legelső következménye az lőn, hogy a Palócz dalokbő\ hiányzik az a keresetlen egyszerűség, amely Petőfi dalait oly kedvesekké teszi s amely a dalnak általában egyik föltétlen kelléke. A második következmény a tájszavak és furcsábbnál furcsább szóösszetételek excentrikus hajhászata, csak azért, hogy a modor új legyen és valamikép ne emlékez') Petőfi Sándor és lyrai költészetünk.