Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 85 Állj meg feleségem) tanúskodnak róla, hogy máskép nem is tudott irni; azonban a Lisznyay szemében ezek mégis igen diszkréteknek tűnnek föl. Nem hiába szól oda kritikusának: „Akárhogy üt: Engem kaptafájára nem üt", mert nehezen is lehetne olyan kaptafát találni, amelyre a Degré arczképéhez (Dalzongora 89. 1.), Emlékváltozatok az Ilkey fiúk szüretjére (u. o. 108.), Komlókerti ezimboradalok (u. o. 206.) vagy a Látogatás (u. o. 232.) CL.'mű versekhez hasonlókat húztak volna föl. Az elsőben egri borral köszönti fel Degrét s hosszan elnézi arczát, „ezt a szenvedélyek hangyazsombját". Azután visszaemlékezik az elmúlt időkre, midőn megismerkedtek. Ha az olvasó netalán kíváncsi reá, hogy ez miképpen történt, költőnk azt is elmondja. Ő t. i. midőn meglátta Degrét, így szólt: „Szervusz pajtás Degré!" — mire Degré így felelt vissza: „Szervusz te verszacskó, te kis Lisznyay!" Erre következik egy históriai és filológiai fejtegetés a „szervusz" szóról, amit azonban csakhamar elfeledtet a régi idők ismét felujuló emléke, midőn Degré „lecsapta" a czenzurát s összeültek egy nagy diplomaszentelő „zúgó tivornyára. Ittak akkor „sámpánert, rumot" Degrével a Borz-utczában s ettek egész éjjel „Inyenczi kéjjel Özet, disznót, bárányt, Ex kakast és fáczánt, Komáromi kenyérfiát, Az ételek táblabiráját: Tekintetes töltött káposztát" stb. Egressy Béni húzta, ők meg tánezra kerekedtek előbb az „ifiasszonynyal, a gömbölyű házmesternével", azután meg