Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 83 méltán beillenek a többi közé. Hová sülyed ezek mellett a Lisznyay verse, amelyben szegény Gyulai Pál: bitang, iczi-piczi fülelő Gnom, mérges irodalmi hörcsög, irodalmi Asztarot, irodalmi epemirigy, irodalmi békanyúzó, irodalmi szeméthordó, spenátlyrikus stb. disznevekkel van fölruházva! Valóban, csak az ízléstelenségig való elbizakodás vihet egy költőt annyira, hogy effélékhez hasonló kifejezéseket nemcsak komolyan, hanem bizonyos pretenzióval versekbefoglaljon. Ez már többé nemeredetiség; nem „lábban, képben túlfeszített szeszélylyel ejtett hiba" vagy „porba hullatott gyöngy", mint ahogy Lisznyay szeretné elhitetni költészetéről, hanem a „bakkancsosnak besorozott ex-huszár* kaszárnya-stylusa. Azonban tartsuk szem előtt az elméletet és kövessük nyomon a gyakorlatot. A szabadság, fesztelenség és őszinteség a lyrában egyik hangzatos jelszó, amely Petőfi példájára hódit és Lisznyayék által szintén a tovább fejlesztendő erények sorába vétetett föl. A jellemzőbbnél jellemzőbb példák egész koszorúja kínálkozik, de lehetőleg mindig olyanokat választok, amelyekben alkalom van a Petőfivel való összehasonlításra, így pl. Petőfi is megtette olykor, hogy költeményeivel ismeretleneket keresett föl (Toldi írójához elküldöm lelkemet, Tompa Mihályhoz, A leánykákhoz) — és ilyen alkalommal rendszerint valami kedves humor ömlik el kedélyén. Mi természetesebb, mint hogy Lisznyay is megragadja az alkalmat és Szerelmes level-ct intéz Ivánfy Málvinához, aki az 6*