Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 79 lások a vidéken, vagyis ezeknek a szellemi életre való visszahatása: mind oly körülmények, amelyeket mindeneseire tekintetbe kell vennünk, ha e költői irány, vagy iskola ízlésének megítéléséről van szó. Mert e szakadatlan dinom-dánom és túlzott dicséretek mi egyebet eredményezhettek volna felületességnél és önhittségnél ? Az eredetiség örve alatt - amint a Szelestey elméletéből is kitetszik — „a túlszigorú izléstani fogalmak" nyűge alól is szabadulni törekedtek és irányukat néha a szertelenséggel határos szabadosság jellemzi. A tanulásra idejök nem jut, s talán kitűzött irodalmi czéljokkal sem tartották megegyeztethetőnek egyikmásik kiválóbb külföldi iró tanulmányozását. Legalább erre következtethetünk abból, hogy sem Lisznyaynál, sem Szelesteynél nem akadunk fordításokra. így történhetik meg, hogy a hazafiasság nem egy költeményökben szilaj henczegés, vagy duhajkodás alakjában nyilvánul; a népiességből tájköltészet és a természetes, fesztelen előadási modorból pongyolaság, sőt nem ritkán lapos próza lesz, amint ezt úgy Gyulai, mint Erdélyi részletesen és alaposan kimutatják tanulmányaikban. Ily módon sekélyesedik el lassanként a Petőfi alapján nagy czélokkal tovább fejlődni indult költészet s Erdélyi méltán rójja meg, hogy kiveszett belőle az általános emberi — sőt a nemzeti eszméig való fölemelkedés is, mivel az irók a folytonos vidékieskedéssel mintegy aprópénzre váltották föl a nemzet egyetemét. Ez elsekélyesedéshez azonban Petőfinek