Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

76 Petőfi-Könyvtár a magyar gondolkozásmód, jellem, szokások és nyelv eredeti kellékeivel — menten minden idegen zománczoktól, a magyar élet hű kisugárzása és tűköre leend. Részemről teljesen át vagyok hatva e hit igazságától s kérdésen túlinak tartom, mikép a nép leginkább megvan ős eredetiségében, s azért nyelvünk sajátságainak, nemzeti szokásaink s érzületeinek ő a leghívebb antiquáriusa. Pietással kell tehát beszállanunk hozzá, hogy házi életének szekrényeiből az általa megőrzött kincseket kiszemelhessük s legalább néhány morzsával pótolhassuk azon hiányt is, melyet a nép családi erkölcseivel vajmi keveset bíbelődő történet a régibb időben betölteni elmulasztott. De midőn a magyar élet ezen ereklyéit vizsgáljuk: ne legyünk túlszigoruak a nyersebb eredeti tételek megítélésénél. Hagyjuk az ántik gyürü darabos foglalványát, csak a kő ne legyen hamis, mely benne ragyog. A foglalvány eltűri a módosításokat; de idő kell hozzá, hogy a költészet e végtelen tengere, melyet a tevékeny nemzeti élet most kezd úgyszólván felzavarni: önmaga megtisztíthassa magát. Részemről ellensége vagyok a nemesebb érzést sértő nyegleségeknek, s tudom, mikép a vadrózsába is bele lehet oltani anélkül, hogy a gyököt megsértsük; de mégis azt hiszem: mikép vigyázatosoknak kell lennünk a vadrózsa töréseinek lenyesésénél, mert könnyen veszélyeztethetjük a gyököt s a gyök életét is. Ne gyengítsük tehát az alapot, melyre építeni akarunk, túlszigorú ízléstani fogalmaink által, mert könnyen