Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

74 Petőfi-Könyvtár költeményeiben, miként „a harmatcsepp visszatükrözi a nap ragyogását". Más szavakkal: azt tűzi ki feladatul, hogy az, amit ír, kívül-belől palócz legyen, mert ő kihallgatta, kitanulta „sajátságos beszéd- s gondolkozásmódjukat, kedélyük, benső életök egyszerű gyöngypatakfolyását, költészetét, meséit, babonáit, s szájról-szájra hagyott őshagyományaikat, legendáikat, apró manóikat, kis bűvös szellemecskéiket, minő például Babszemjankó, melyekhez ők keleti zománczú ábrándozásaik tündérszálait kötik . . .

u A Szelestey Kemenesi czimbalom cz. kötetében

1) összegyűjtött költemények szintén „nem mások, mint egyes sugárkák nagy részt azon nép életéből, mely Vasmegyének „Kemenes" nevezet alatt ismert részét lakja". (Előszó.) „Eredeti fajtánk megérdemli, — folytatja tovább a szerző — hogy költészetére figyelmet fordítsunk: ismerjük kedélyes gondolatait, becsületes szívét szilajságában úgy, mint a szerelem enyelgő örömeinél, hogy egyet ölel a barnán, baklós csizmaszárára csap tenyerével, harmadfelet ugrik s nagyot rikkant jó kedvében .... A nép élete hasonlít azon mezőhöz, mely keblében a régi kor kincseit öntudatlanul ápolgatja. Új világot kell adnunk e kincseknek, átültetvén azokat e nemzetiralom kertjébe. Általánosítanunk a jól gondolt tájszavakat, életet adnunk a nép jellemző kifejezéKemenesi czimbalom. Irta Szelestey László. Pesten, 1854. Müller Emil sajátja.