Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

70 Petőfi-Könyvtár kihívták magok ellen a komoly kritikát, amely méltán félté tőlük az irodalmi niveaut. Mindemellett el kell ösmernünk, hogy ők hozták be az 50-es évek irodalmába a kizárólagos Petőfi-kultuszt, mert Petőfi egyénisége és költészete leginkább megfelelt czéljaiknak és úgy hitték, hogy hozzájuk is a legjobban illik. Összes költőink közül Petőfi volt a leghatározottabban népies és az ő műveiben jutottak legtisztábban érvényre a nemzet ászpirácziói, önérzete, büszkesége, jelleme; — tehát éppen azon sajátságok, amelyeknek élesztését és ápolását az idők szükségessé, a nagy részben dilettáns irók pedig irodalmi működésük terén a magok egyetlen és legfőbb kötelességökké tevék. Alig is van elbeszélés, napi hír, értekezés, vidéki levél, vagy szerkesztői üzenet ezekből az időkből, hogy Petőfitől valami idézet ne forduljon elő bennök.

1) Csak rá esküdtek, csak őt idézték, csak műveire hivatkoztak. Bizonyos, hogy naivak, gyengék — sőt nem egyszer nevetségesek is voltak, de sokszor elgondolom, hogy vajon akadémiai értekezésekkel, vagy kifogástalan szabályosságú és fenségesen hideg költeményekkel lehetett volna-e csak annyi eredményt és csak olyan közhangulatot is elérni és megteremteni, mint amennyire és amilyenre e dilettánsok a magok naiv merészségével és önbizalmokkal képesek valának? L. a Czélzások és vonatkozások Petőfire az 50-es évek lapjaiban czimű rovatot a Pet.-Muzeumban.