Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

III. Petőfi hatásának főbb eszközei

60 Petöfi-Könyvtár ben is épp oly sokoldalúnak és választékosnak találom, mint amilyennek egyebekben bizonyult. Azt hozzák fel különösen ellene, hogy fölötte erőteljes és póriass nem tudja magát elég gyöngéden, vagy amint egyik régibb ösmeretetője kifejezé: a finomabb ízlés követelményei szerint kifejezni.

2) Erre nézve legyen elég csak annyit megjegyezni, hogy Petőfi mindenütt olyan nyelvet használ, amilyet a tárgy természete megkövetel. Ő ezt könnyen is teheti, mivel birtokában van a magyar nyelv legfinomabb árnyalatának is. Ha akart volna, Írhatott volna tájnyelven, vagy akár a Tinódi nyelvén, amint meg is kisérté kecskeméti tájszólás szerint és a Gvadányi nyelvén verselni, még pedig oly sikerülten, hogy bármelyik is bátran magáénak vallhatná. Ami pedig a gyöngédséget és zengzetességet illeti: akárhány oly példát hozhatni fel költeményeiből, amelyek őt minden költők közt egyik leggyöngédebbé és legzengzetesebbé avatják.

3) 1) Toldy Magy. nemz. irod. tört. Ill-ik javított kiad. 154.1. 2) „Főleg a finomabb ízlés követel levonásokat (a P.) érdemeiből". Salamon F. Budapesti Szemle. V. k. 1859.) ') Hervadt rózsaszála tizenöt tavasznak . . . mondja Etelkáról, Csak úgy lézengek, mint az ősz virága, Mely minden szellő érkezésivel Egy-egy megszáradt szirmot hullat el. (Beh szomorú ez az élet én nekem . . .) De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be,