Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

III. Petőfi hatásának főbb eszközei

50 Petöfi-Könyvtár felől érdeket kelt a költő iránt, másfelől bizalmas viszonyt eredményez költő és olvasó között s okozza, hogy az olvasó őszinte jó baráttá válik s egyenlően osztozik költője érzelmeiben.

1) Mit tesznek azonban mindjárt Petőfi után az 50-es évek ünnepeltebb költői is? Oly titokzatos homályba burkolóznak, hogy az olvasó elveszti őket szemei elől s oly dolgokról is irnak, amelyeket aligha átéltek, vagy átéreztek valaha. Lépten-nyomon ajkaikon lebeg az olyan eskü, amelyről előre tudjuk, hogy eszökbe sem jut megtartani s minden kis dologért igérik, hogy meghalnak, szívok megreped vagy megőrülnek. Szenvedélyök nincs, csak panaszuk. Nem elragadni, magukkal röpíteni igyekeznek, hanem csak szánalmat akarnak gerjeszteni maguk iránt. E végből a végletekig megalázzák magukat s oly torzalakokat rajzolnak saját személyeikből, hogy inkább visszatetszést, mint szánalmat keltenek.

2) Az ily modorba aztán annyira beleélik magukat, Petőfi őszinteségére minden költeményében találunk példát, itt hát csak a szembetűnőbbek közül legyen felsorolva egy pár: Egy estém otthon ... A jó öreg kocsmáros ... Az volt a nagy, nagy munka .. . Kinn a kertben voltunk . . . Állj meg feleségem stb. a) Előttem áll a jövő Irtóztató képe : Szétszórt hajjal bujdosom Örökké egy végbe! Nevetni fog, kilát... Csak te sírsz majd értem . . . (Tóth Kálmán Sorsunk cz. költ.)