Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

III. Petőfi hatásának főbb eszközei

48 Petöfi-Könyvtár Akkor tűnik ki valóban a költő és költő s igazság és igazság közti különbség, ha Petőfi mesterkéletlen, s egy jó ismerősöm szerint: sem a chemia, sem a physika ellen nem vétő képeit az 50-es évek egyik-másik költőjének igazán képtelen képeivel hasonlítjuk össze.

1) Mi minden van ezeknél összehalmozva csak egy pár sorban is! Sírvirág, czimbalomdal, márványtenger, rózsaág felett, meghalt szív könnye, délibábos róna, szárnyrakelt tenger, az álmok piros rózsáin kelt gyöngy, fájó, meleg sugár, éneklő madár és mezítelen lábon pengő sarkantyú . . . Hogy higyjen neki, vagy hogy érezhessen együtt az olvasó egy-egy ilyen költővel! Ne reszkess úgy gyönyörű galambom, Mint a harmat a rengő falombon. (Tóth Endre Zengő bokor. Pest. 1853. Müller Gy. I. k. 53. 1.) Elhullottál — — — — — — Mint a harmat a leveles fáról, Ha a szellő sebesen megfújja. (U. o. II. k. 33. 1.) ') bárhova tekintsek, Multamnak setét sírja domborúl, S fölötte a fekete sirvirág Szakgatott lelkem czimbalomdal a. (U. o. II. 9.) Bokrétámat, e fehér virágot, Azt a kis lányt ott rejtettem el én . . . Értté nyilnak fekete virágok Szenvedésem márvány-tengerén. (U. o. I. 87.) Kikelet a te kebeled, Az én lelkem kihűlt sóhaj: Félek reád lehelleni, Hogy elborulsz hideg hóval. (U o. I. 77,)