Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

II. A prófétizmus Petőfi műveiben

Petőfi-tanulmányok 33 ban és még szenvedélyesebben kiált fel: „Mikor még nyomva sem láttam nevemet, csak magamnak firkáltam; még mikor statiszta voltam a pesti nemzeti színháznál s hordtam a színpadra a székeket és pamlagokat s a színészek parancsára a kocsmába szaladtam sörért, borért, tormás kolbászért stb.; mikor még strázsáltam vagy főztem a kukoricza gombóczokat közlegény társaim számára s mosogattam a vasedényt oly téli hidegben, hogy a mosogató ruha ujjaimhoz fagyott s mikor a káplár „menjen kend"-je lehajtott a havat kihordani a kaszárnya udvarából: mindenkor már világos sejtelmeim voltak arról, mi velem egykor történni fog, s mi meg is történt. Megálmodtam az őrszoba meztelen faágyán, hol — mint de Manx báró — az egyik oldalamat alám tettem derekaljnak s a másikkal betakaróztam, megálmodtam itt, hogy nevet szerzek két országban, melyet az egész világ kritikusainak ordító csordája sem lesz képes megsemmisíteni." Ugyanily szellemben nyilatkozik a Jövendölés czimű 1843-ban írt költeményében is. A Merengés czíműben pedig fél tréfásan, fél komolyan kimondja az ellenségeitől sokszor szemére vetett szavakat: Hisz Petrarca és Petőfi Félig-meddig már rokon ; Annál inkább osztozhatnak A borostyán lombokon. Saját nagyságának és becsének ilyes érzete azonban a legtöbb nagy szellemmel közös tulajdon. Petófi-Kőnyvtár. XXV. 3