Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

I. Petőfi egyénisége

Petőfi-tanulmányok 25 mert az ilyenek első feltételének, a huzamos együttlétnek lehetősége is ki volt zárva. Mindazokra nézve tehát, ami a Petőfi lelki világára tartozó megfigyelésekből a kortársak följegyzéseiben hiányzik: kizárólag müveire vagyunk utalva. Szerencsére ezekből éppúgy nyomon lehet kisérni lelki fejlődését és megrajzolni psychologiai egyéniségét, mint életrajzi adataiból külső életének folyását. Mert Petőfinek nemcsak nagy önérzete, hanem nagy önismerete is volt és munkáiban lelki emotióiról is hasonló őszinteséggel ad számot, mint külső körülményeiről.

1) Mily szép föladat lenne ezen önvallomásokból, a lélek ezen önkénytelen megnyilatkozásaiból megfigyelni az eszméket, amelyek e nagy szellemet foglalkoztatták; a reflexiókat, amelyeket lelkében a külvilág szemlélete és ennek kapcsán a különböző benyomások szültek; a hangulatok, érzések sokszínű árnyalatait; a szenvedélyek viharát; bánatának és örömének megnyilatkozásait ; a jövőbe látó sejtelmeket; szóval összes jellemző sajátságait e mélységes léleknek, amely mintegy önmagát rajzolja le e költeményekben, örök tanulságul mindazoknak, akik az emberi lélek titkait kutatják. Ezekből domborodnék ki igazán a költő valódi egyénisége; a belső, az örök-emberi, amely — bár Ő maga buzdítja lantját: Légy tükör, melyből reám néz Egész, egész életem ... (Az év végén.)