Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

Előszó

16 Petöfi-Könyvtár lángszivével és művészetével, művészi természetének naivságával és jellemének szűzies egyenességével már nem is csak valamelyik elsőrangú lirikus, hanem a lirának egyenesen világirodalmi képviselője. Az ő tanításai hatották meg Csernátonit, aki hosszú időn át legkedvesebb tanítványa volt s Meltzl tette őt, mint több más tanítványát, Petőfi egyik apostolává, úgyhogy a Petőfi költészetének magántanára kivánt lenni a kolozsvári egyetemen és e hatás alatt írta Petőfiről szóló czikkeit, értekezéseit, melyek legjavát foglalja magába ez a kötet. Kétségtelen, hogy amint Meltzl tartotta az első kritikai irodalomtörténeti előadásokat Petőfiről az egyetemen,haCsernátoninaksikerült volna a tervbe vett habilitatio, akkor ő egy kiterjedt Petőfi-irodalom alapját vetette volna meg, melyet mélyreható kutatással, szeretettel, sőt lelkesedéssel müveit volna, azonban sikertelensége mintegy szárnyát szegte. Később az életgondok, majd tanári állása, legutóbb tanfelügyelőségének hivatalos kötelességei, melyeket ő majdnem túlzásba vitt, elterelték a kitűzött czéltól s utóbb némileg eltávolították Meltzl Hugótól is. Meltzl maga is élete utolsó éveiben a XXI-ik kötettel megszüntette folyóiratát, kis terjedelmű, de annál értékesebb kiadványainak sorozatát s noha nem szűnt meg Petőfi csodálója lenni,