Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)
VI. Petőfi a népregében
VI. Petőfi a népregében. P etőfi a népnél is annyira ösmeretes, mint egyik sem költőink közül és így nem csoda, ha foglalkozik vele, életkörülményeit kutatja — sőt alakját itt-ott regéi tárgyává is teszi. Ez utóbbiról 1888. nyarán győződtem meg, midőn véletlenül tanuja voltam egy beszélgetésnek, amely egy sajó-szentandrási kavicsbányában dolgozó munkás és családja között folyt. Vacsora után az asztal körül ültek s a családfő egy kalendáriumot tartott a kezében, amelyben Petőfinek is volt közölve egy verse. Ezt szavalgatta nagy hévvel családjának és ebből az alkalomból jött szóba Petőfi. — Nagy korhely volt ő kelme, — magyarázá a családfő bevezetésképpen, — de aztán olyan eszű ember is, hogy a világon nem volt párja. Az apja azonban már nem tűrhette tovább duhajkodásait és elkergette a háztól, pedig hát gazdag ember volt. Mikor kiadta neki az utat, azt kiáltotta utána:
