Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

V. Petőfi vallásos és erkölcsi nézetei

160 Petőfi-Könyvtár nak czéljában, úgy szintén abban, hogy a jó és az igazság forrását Istenben; akaratának megnyilvánulását pedig a költői ihletben látja: részben a Platón, részben a biblia fölfogásával érintkezik; de azzal, hogy Isten mindennek kútfeje, kifejezi egyszersmind azon meggyőződését is, hogy a jónak épp úgy, mint a rossznak: csiráit születésünkkor már magunkban hordjuk.

1) Különösen szépen és megkapó egyszerűséggel példázza ez eszmét a Három fiú czimü költeményében. De ethikai fölfogásának magaslatára akkor jut, midőn kimondja, hogy a jó gyakorlásának nem az Istentől való félelemből, hanem éppen az iránta érzett szeretetből kell származnia, — s hogy jó tetteinkért jutalmat ne várjunk, hanem cselekedjük a jót olyan szeretettel, amely-bármikor képessé tegyen az embertársainkért, az emberiségért való önfeláldozásra. E nyilatkozat nemcsak hogy teljesen fölszabadítja a cselekvést a függéstől és önzéstől, hanem nemesebbé is teszi, mert a szeretet fogalma, amelyet a magyar nyelv oly finoman különböztet meg a szerelemétől, amellett, hogy önzetlenebb, szélesebb körű is a részvéténél és magában foglalja ezt is. Ezenkívül amíg a részvét színlelhető és önző czélokból külső tényekkel is (nyilvános adakozás, vagy adományok valamely jogczím megszerzésére) ') Önkénytelen az ember Mindenre születik, Mint a magasb hatalmak Ott fönn elvégezék.