Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

Előszó

14 Petöfi-Könyvtár tudásnak, a pontosságnak és munkaszere­tetnek a hallgató jellemébe való beoltása volt az a nevezetes és üdvös befolyás, mely kihatott az ő tanítványai egész életére és működésére. Az volt alapelve: kiváló ember nem mindenki lehet, ahhoz a természetnek semmi más által nem pótolható adományai kellenek; de pontos, lelkiismeretes, köteles­ségtudó és kötelességszerető férfi, megbíz­ható, komoly tudós lehet a közepesebb képességű is. És ha ő maga éppen nagy tudása és lelkiismeretessége miatt a tudo­mányos kétely és meggyőződés között nem egyszer lett habozó, de sohasem volt az, midőn a Kanti morál és kötelesség erkölcsi magasságait járta és tanította egy Kálvin szigorával és meggyőződésével, azonban mindamellett minden zordonság nélkül. Dr. Meltzl, akinek e sorok írója egyéb­ként nem tartozott kedvenczei közé, alapjá­ban rapszodisztikusan tanított, de rendkivüli éles megfigyelésekkel és észrevételekkel valósággal felnyitotta az elmét, megvilágította a hallgatók azon részének lelkét, akik őt meg birták és meg akarták érteni. Schopen­hauer, Kant, Lessing, Goethe, a magyar irodalomból Eötvös és Petőfi voltak bámu­latának tárgyai s kedvelt tudománya az összehasonlító irodalomtörténet, melynek hazánkban ő volt első hirdetője, éppen úgy

Next

/
Thumbnails
Contents