Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

136 Petőfi-Könyvtár eredményez köztök ; de a forma könnyedségében, a kifejezések keresetlenségében és világos érthetőségében mégis megnyilvánul a Petőfi jótékony befolyása. A burkolt, virágos kifejezéseket, amelyekben a keleties pompa és a ragyogó képek hajhászata Szelesteynél és sok társainál szépen csengő, de értelmetlen szavak használatát eredményezi: Tóth Kálmánnál nem találhatjuk föl. Képletesen csak akkor beszél, ha a könnyebb megérthetés czéljából a helyzetet, vagy háttért szükségesnek látja egy kissé színezni, de akkor is csak mértékkel. Innen van, hogy dalai oly hamar népszerűekké váltak országszerte s a Mátra hegye vadvirágos tövében . . . Befútta az útat a hó .. . Temetésen láttalak meg először. . . Fütyiil a szél, az idő mar őszre jár . . . Jaj Istenem, jaj Istenem de félek . . . Buza közé száll a dalos pacsirta . . . Hegedülnek, vigan muzsikálnak stb. kunyhóban és palotában egyaránt zengenek. Nem túlzás az a jellemzés, amit pályája vége felé önmagáról nyújt: Minden dalom igazság volt, Soh'se mondtam hazugságot, Elmeséltem, ami történt, A mik hitem összetörték. Soh'sem írtam olyan verset, A mely nem a szívből serkedt, Melynek minden kis betűje Érzésekből nem lett gyűjtve.