Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)
IV. Petőfi és az 50-es évek költői
Pető fi-t anulmányok 127 zásokban és affektál, akár csak Lisznyay vagy Szelestey. Egyik versében (Furán néz ki . . .) arról panaszol, hogy sarkantyújának két taréja letörött „s az ebinge, ha kőre mék se csörög" s még hozzá dolmányának is „vagy hat gombja leszakadt", — sőt ez a Hervadt bokréta czimüben már oly szánalmas állapotba került, hogy rongya „pántlikákat ereszt". A tartalom tehát ilyes költeményeiben keveset ér, de a forma és néhol a gondolat is Petőfi szorgalmas forgatásáról tanúskodik. A Ne bántsatok . . . czimű kezdő korszakbeli vers például a Rózsabokor a domboldalon . . . gondolatát dolgozza fel más alakban ; a Szól a lélekharang . . . kezdetű pedig a Temetésre szól az ének-ét. Még az idegen költők közül is úgy látszik a Petőfi kedvenczét, Berangert olvasgatta ez időkben különösebb előszeretettel ; legalább az Egy szivarárus leánykához czimű költeménye egészen az ő modorában van írva. Természetesen a Felhők hatását ő sem kerülhette el, mint ahogy nem szabadulhattak alóla kortársai és hatásuk alatt van az első csalódások és fejlődő skepticzizmus korszakában ma is többékevésbbé minden ifjú költő. Tóth Kálmánt ilyen hangulatú költeményeiben inkább megőrizte jó ízlése a szertelenségektől, mint Székely Józsefet és habár az affektácziótól ő sem egészen mentes {Nem szeretem . . . Most szenvedek . . .): pessimizmusa olykor szép költői formában és gondolatban nyer kifejezést. Íme egy példa:
