Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

126 Petőfi-Könyvtár nézve is igen nagy. Tóth Kálmán ugyanis nem tovább fejleszteni akarta Petőfi irányát és nem túltenni akart Petőfin, hanem tanult tőle. Petőfi sokoldalú költészetéből kiérzi a rokonhangokat, megnemesíti velők saját érzéseit és olykor fokozza hangulatát; de nem kisérti meg utána mímelni a Petőfi oly irányú költeményeit, amelyek egyéniségétől idegenek. Innen van, hogy műveiben aránylag kevesebb a szertelenség, a nagyot mondaniakarás és a czinizmus, mint kortársai bármelyikének munkái közt, s nyelve keresetlen, anélkül, hogy affektált; egyszerű, anélkül, hogy pongyola- és népies, anélkül, hogy alszerű lenne. Ha figyelmünkre méltatjuk fejlődését, nyomrólnyomra kitűnik, hogy a Petőfi jótékony befolyása alatt mint finomul formaérzéke; lesz erőteljesebbé és kifejezőbbé nyelve és izmosodik meg kompozicziója. Legelső költeményeiből, amelyek a Ráth Mórféle teljes kiadás 2-ik kötetében foglaltatnak,

1) az tűnik ki, hogy kezdő korában főként a Petőfi költeményeinek változatos formái voltak reá befolyással. Mintha csak ezek kedvéért irná verseit, oly gyönyörűséggel alkalmazza őket minden változatban. De a versek tartalmán még ekkor inkább a komlókerti czimborák hatása észlelhető, mint a Petőfié. Költőjük olykor tetszeleg magának a tűi— ]) Tóth Kálmán összes költeményei. Bpest, 1888. Kiadja Ráth Mór. l-sö és Il-ik kötet.