Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

Pető fi-t anulmányok 117 Az a felhő, az a felhő Meg-megcseppen, Azt gondolom eső esik, Eső esik, hát csak könnyem ! Az a villám meg-megvillan A felhőben, Azt gondolom mennykő hull, hát Haragom van kitörőben. Néha elhagyom a földet Égbe járok, Mosolyognak szépen rám a Szépen rám a csillaglángok. Égbe járok, szép szemedbe Szőke kis lány, A lelkemmel a szivemmel És még az eszemmel is tán! Már ez az ég Isten kertje, Isten földje, Úgy illik, hogy a gondját is A gondját is ő viselje. Itt a dolgom másra bízom, Másra bizony, Amit ő végzett felőlem, Felőlem, abban megnyugszom. U. ott 85. 1. Nem sajnáltam a helyet e néhány költeménytől, mert az egész Lisznyay-Szelestey-féle nagy igényű költészetben nem zendül meg ezekhez hasonló tiszta hang. Pedig Székely Jószef bizonyára maga is többet tartott pessimizmusára és Heinéi czinizmusára, mint ezekre az igénytelen dalokra, amelyekben semmi rendkívüli sincs. Bizonyára