Csernátoni Gyula: Petőfi könyvtár 25. Petőfi-tanulmányok (1910)

IV. Petőfi és az 50-es évek költői

112 Petőfi- Könyvtár mélyebb, a Petőfi egyéniségében, körülményeiben és tanulmányaiban rejlő alapot tulajdonítván nekik: filozófiai költemények gyanánt tárgyalta őket s az ő nyomán az ujabb Petőfi-irodalom is erre az álláspontra helyezkedett. Székely József, akiről már mondva volt, hogy Petőfi sokoldalú költészetéből éppen ezt az irányt szemelte ki magának, valószínűleg szintén nem látott és nem is keresett bennök egyebet futó hangulatnál, amely az ifjúság hamar változó, szeszélyes idejében olykor megszállja lelkünket. A Szeszélydalok jellemző czímén kivül erre mutat azon körülmény is, hogy a Felhők komor, sötét hangulatának nem enged kizárólagos uralmat lelkületén, hanem az ilyen érzelmeken könnyű szerrel átsiklik s egy-egy Heine-szerű czinikus pointe-tel rendszerint bevégzi a költeményt. A Heine czinizmusa és a Petőfi őszintesége azonban annyira fölbátorítják, hogy a szavakban és képekben minden válogatás nélkül dúskál s azt irja le, amelyik éppen tollára jön. A Jutok-e vagy nem az égbe ? kezdetű költeményét (.Szeszélydalok 99.) pl. igy végzi: Itt maradok én a földön, Kardot veszek a kezembe, Markolatig, tövig mártom, Tövig mártom gaz szivekbe. Vagy lemegyek a pokolba, Oda is csak azért megyek, Hogyha nem elég a fene, Mely itt fenn rág, onnan vegyek.